|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 37 találat | lapozás: 1-30 | 31-37 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tamási Attila 2003. március 28.Pákey-Gyerkó Mária /sz. Alsórákos, 1930. febr. 11./ a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Nagybányára került, a Vegyi Művek alkalmazásában állt mint szobrász és festő. 1970-ben költözött Szinérváraljára, azóta itt él. Számos kiállításon szerepelt , 1971-ben volt például a 30 szobrot bemutató szatmári kiállítása, majd 1976-ban a Gyergyószentmiklóson Dudás Gyula festőművésszel közösen rendezett kiállítást. Jelenleg a szinérváraljai Sylvester János Ifjúsági és Rehabilitációs Központban láthatók festményei, újabb kiállításán. Férje politikai meghurcoltatása idején egy ideig még takarítónői állást sem kapott. Férjét 1965-ben ítélték el, politikai okokból, mert megalapították a Kereszténydemokrata Pártot. Öt évnyi börtönt kapott. Nagyenyeden töltötte le a büntetést. Kikötötték, sokat kínozták, verték. Gyerkó Mária a festészetet és a szobrászatot egyformán kedveli. Mindig az adott téma jellegzetessége határozza meg, hogy festmény, fa-, kő- vagy márványszobor, esetleg agyagfigura lesz-e elgondolásából. Vannak munkái Angliában, Amerikában, Németországban, Ausztriában, Izraelben és természetesen Magyarországon is. Sok munkáját tönkretették annakidején. A forrásnál című munkáját például a kiállítás után összetörték. Valamikor Hervay Gizella írta róla: "Gyerkó Mária a lehető legegyszerűbben jutott el a tömörséghez, a tömbszerűséghez, a leegyszerűsített formákhoz. Ösztönösen, s a megmunkálandó anyag iránti alázatból." /Tamási Attila: "A szülőföld mindig első helyen áll". Beszélgetés Pákey-Gyerkó Mária festő- és szobrászművésszel. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 28./2003. október 31.Dénes András írására /Mit jelent(het) a PÉNZ?, BÚSZ, okt. 24./ reagált Tamási Attila , mondván, abszolút sajtószabadság nem létezik, egyetlen lap sem tud minden olvasója igényének megfelelni. A fennmaradásért az ilyen kis példányszámú szórványlapok (mint a BÚSZ) vívják a legádázabb küzdelmeket. A hozzászóló szerint a hetilap a máramarosi magyarságot szolgálja. Inkább az a baj, hogy egyre kevesebb magyar olvassa a lapot. /Tamási Attila: Cenzúrázatlan magánvélemény. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 31./ Szintén DénesAndrás cikkére reagált Valdman István. Az emberek elégedetlenek. Ha minden héten van aki elsírja magát a hetilapban, hogy milyen rossz, ez rontja a helyzetet. "Ha mindenki azon volna, hogy itt, Máramarosban is megteremtsük az anyaországi állapotokat, akkor azok hamarabb megvalósulnának. Nem elmenni érdemes, hanem itt dolgozni. Ezt kellene közvetítse minden cikk a hetilapból." /Ifj. Valdman István: A polgári-nemzeti gondolkodás képviseletében. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 31./2003. november 14.Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője hozzászólt Dénes Andrásnak a Bányavidéki Új Szóban megjelent, a nagybányai helyi sajtót, valamint általában az erdélyi magyar médiát bíráló írása, továbbá a Tamási Attila és ifj. Valdmann István replikája, illetve magának a szerkesztőségnek a megjegyzése. Dénes László Dénes András megállapításait igazítaná ki, nem lehet általánosítani, az Erdélyi Naplót nem sikerült az RMDSZ etetőjéhez terelni. És vannak még olyan lapok, amelyeket nem köt köldökzsinór a pénzosztó párthoz, pártokhoz, államhatalomhoz. Dénes András abban tökéletesen igaza van, hogy ma már egy kezén megszámolhatja azokat a romániai magyar médiumokat, amelyek nem függnek a román és magyar hatalomtól, az RMDSZ-től, illetve a Romániában és Magyarországon s működő sajtótámogatási rendszertől, gyakorlattól. A politikum megtalálja az útját-módját annak, hogy lekötelezze valamilyen módon a médiát például a kisebbségek nyelvén megjelenő újságoknak szánt támogatások, reklámdíjak, egyéb kedvezmények célzatos áramoltatásával. Pártpolitikai döntések állnak amögött, hogy az egyik lapnak nagy összegeket juttatnak a Markó Béla elnökölte fő- és alkuratóriumok, a másiknak pedig semmit. /Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője: Rosszul van gombolva. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 14./2003. november 28.Nov. 23-án került sor a szinérváraljai RMDSZ közgyűlésére. Szilágyi Adalbert Béla elnök köszöntötte a megjelenteket, köztük Böndi Gyöngyike képviselőasszonyt és Ludescher István Nagybánya-területi RMDSZ elnököt. Szilágyi A. Béla beszámolóját a népszámlálás Szinérváraljára vonatkozó adatainak ismertetésével kezdte. A városban 8094 (80,16 %) román, 1768 (17,51 %) magyar, 140 (1,38 %) cigány, 59 (0,55 %) német, 33 (0,32 %) ukrán, 2 (0,01 %) zsidó és egy cseh nemzetiségű polgár él, 2 százalékkal csökkent a magyarok számaránya. Ismét két magyar óvodáscsoport indult, siker az is, hogy az I-VIII. osztályokat nem vonták össze. Az idei év legrangosabb eseménye a Sylvester János születésének 500. évfordulóján rendezett ünnepségsorozat volt. Az évfordulót olyan fontos eseményekkel kapcsolták össze, mint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlése és a Bocskai-díjak átadása. A Petőfi Sándor Versmondó Vetélkedőn a hat belföldi és hat magyarországi benevező közül Szinérváralja a második helyet nyerte. A helyi magyar az önálló magyar iskola (tagozat) létrehozásának ügyében lobbiznak, úgy néz ki, a közeljövőben ez eredményes lesz. Merli Ferenc, felszólalásában az elöregedést, a tagság körében uralkodó rossz hangulatot, az országos politika feszültséggócainak a kispolitikára való kihatásait, a magyarság egységének gyengülését említette. Elhatározták, hogy kulturális egyesületet alapítanak, a választmány a Sylvester János Egyesület név mellett döntött. Az egyesület elsősorban a pályázati lehetőségek kihasználásában szeretne segítséget nyújtani, de bármilyen civil, kulturális kezdeményezést támogat. /Tamási Attila: Szinérváralja: kultúránknak nem csak múltja, hanem jelene is van. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 28./2003. december 12.Dec. 5-én volt a Lendvay Márton Színjátszó Kör /Nagybánya/ újabb bemutatója, Szántó Armand-Szécsén Mihály: Paprikáscsirke c. bohózata, Simori Sándor rendezésében, Méhes Kati, a szatmárnémeti Harag György Társulat tagjának szakirányításával. A színészek telt házat, tapsot, a nézők pedig két órányi önfeledt szórakozást kaptak. /(Tamási Attila): "Paprikáscsirke". = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./2004. február 27.Február 23-án megtartotta alakuló közgyűlését a szinérváraljai Sylvester János Egyesület. A jelenlévők egy héttagú kuratóriumot választottak, amelynek tagjai a következők: Szilágyi Adalbert elnök, szociális problémák felelőse; Sike Mária Márta alelnök, kulturális felelős; Adoreanu Kraiger Boglárka Klára oktatási-nevelési ügyek felelőse; Tepfenhárdt Ágota sportfelelős, pénztáros; Bak László egyházi ügyek felelőse; Székely Miklós környezet- és műemlékvédelmi felelős; Tamási Attila ifjúsági bizottság, titkár. Cenzornak Ilyés Tamás Lórándot választották. /(tami): Megalakult a Sylvester János Egyesület. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 27./2004. június 25.Jún. 18-20-a között ünnepelte Nagybánya magyarsága Schönherr Gyula akadémikus-történész születésének 140., és a Nagybánya Városi Múzeum megalapításának 100. évfordulóját. Az Erdélyi Féniks Szabadegyetem, a Teleki Magyar Ház, a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány, a Pro Genius Alapítvány, valamint a Nagybánya Művésztelep támogatásával zajlott a rendezvénysorozat. Csoma György – főszervezőként – a hasonló ünnepi rendezvények közösségmegtartó és összekovácsoló erejét hangsúlyozta. Balogh Béla nyugalmazott levéltáros a nagybányai boszorkányperekről tartott előadást. Dr. Pohl Antal a régi nagybányai aranymosók és bányászok emlékét, valamint Tolvaj Dénes legendáját idézte. Csoma György – Schönherr Gyuláról és a város múltjáról írt – dolgozatát Horváthné Kósa Zsuzsa olvasta fel. Megnyílt J. Turóczi Klára „A Nagybánya környéki népi fazekasság szimbólumvilága" című kiállítása. Az ünnepre elkészült Csoma György „Régi dicsőségünk. A múzeumalapítók és a múzeum" c. kötete. A rendezvénysorozat a Teleki Magyar Házban folytatódott. Megalakították a magyar-örmény baráti társaságot. /Tamási Attila: Rangos előadók, várakozáson felüli érdeklődés. Lezajlottak a Schönherr Gyula Napok. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 25./2004. szeptember 17.Dávid Erzsébet főtanfelügyelő-helyettes a Máramaros megyei magyar nyelvű oktatásról kifejtette, hogy a tanévet jó esélyekkel indítják. Szinérváralján önálló épületben fog zajlani az óvodai és az I-VIII. osztályos magyar nyelvű oktatás, ezt ő harcolta ki. Emellett nagyon sok olyan helyen indul be a fakultatív magyar nyelvű oktatás, ahol eddig még nem volt, mint például: Tőkésen, Borsabányán, Nagybocskón, Veresmarton. A nagybányai Németh László Gimnáziumban csak három kilencedik osztály indul. Négy osztályt engedélyeztek, de nagyon sok gyereknek nem sikerült a képességvizsgája. A Leöwey Klára Gimnáziumban csak egy osztályt kértek, az be is indult. /Tamási Attila: Tanévkezdés előtti számvetés. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17./2004. szeptember 17.Szept. 12-én, vasárnap felavatták Szinérváralján az iskolaépületet, amelyben a magyar tannyelvű osztályok és óvodai csoportok tanulnak ősztől. Az épületben a felújítás megtörtént. Szülők, nagyszülők, tanerők dolgoztak vállvetve. A költségek nagy részét az egyház fogja állni, mivel az ő tulajdonában van az épület. A berendezés nagy része Magyarországról érkezik. Az I-VIII. osztályokban 110-120 gyermek fog tanulni, a két óvodai csoportba több mint 40 gyereket várnak. /Tamási Attila: Új, önálló épületben kezdhetik el a tanévet a szinérváraljai gyermekek. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17./2004. október 8.Szeptember utolsó napjaiban került sor Koltón a romániai református börtönlelkészek idei találkozójára. Ifj. Kabai Ferenc szamosújvári lelkipásztor a találkozók főszervezője, aki 1995 óta hirdeti az igét a szamosújvári börtönben, elmondta, hogy a börtönmissziót több lelkipásztor is végzi. A börtönből szabadulók istápolása is a börtönmisszió feladataihoz tartozik. /Tamási Attila: Börtönlelkészek találkozója. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 8./2005. április 15.Tiszahosszúmező települést Csatári József Tibor, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke mutatta be. A környék román településeihez viszonyítva itt alacsonyabb az életszínvonal. A lakosság egy része mezőgazdasággal foglalkozik, a másik a fafeldolgozó vállalat munkatelepein dolgozik. A kivándorlás nem jellemző az itteniekre. Tiszahosszúmező 2004 lakosának 80 %-a magyar ajkú. Előretört a helyi Polgári Szövetség. Kevés gyermek születik, évente csak egy magyar osztály indul. /Tamási Attila: Tiszahosszúmező, múlt és jövő határán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 15./2005. április 29.Tiszahosszúmezőn a mostani református templomot 1227-ben kezdték építeni, s 1336-ban fejezték be. A máramarosi múzeum dokumentumaiban hat évvel ezelőttig tévesen, XVIII. századiként volt feltüntetve a román stílusú épület. Sebestyén László Ede lelkész, aki szakdolgozatát is a település templomáról írta, közölte az illetékesekkel: a templom XIII. századi, így „mindössze” 500 évet tévedtek. A templom szószéknek van egy jellegzetessége: felső részén a magyar címer látható. Igaz, csak egy bizonyos szögből lehet megpillantani. A helybeliek évtizedeken át féltve őrizték a titkot, mint az összetartozás szimbólumát. A Történelmi Máramarosban Hosszúmező az egyedüli község, ahol még 80%-os a magyarság számaránya. Az összlakosság (kb. 2500 fő) 44%-a vallja magát reformátusnak, tehát 1010-1050 között mozog a gyülekezet lélekszáma. Most a templom tetőjavítására készülnek. A parókia udvarában az új épületet, a gyülekezeti otthont németországi, segítséggel építették. A lelkész a kárpátaljai magyar református egyházzal is szeretné kiépíteni a kapcsolatot, különösen a técsői és a viski egyházközségekkel. /Tamási Attila: Hitélet Tiszahosszúmezőn. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 29./2005. június 10.Koltó első írásos említésének 600. évfordulója tiszteletére ünnepséget rendeztek. A főszervező, Varga Károly lelkipásztor elmondta, igyekezett méltó rendezvényeket beiktatni a programba. Megírta „A koltói egyházközség története” c. munkáját. Szerkesztett erre az alkalomra egy gyülekezeti címert, s elkészítették a gyülekezeti zászlót is. Május 28-29-én volt az ünnepség. Eljött dr. Szűrös Mátyás, aki 1989-ben a Magyar Köztársaság megalakulását bejelentette, Chrudinák Alajos, a Panoráma c. műsor egykori főszerkesztője és dr. Tőkéczki László, a kiváló történész. Az ünnepség idején zajlott le a Bocskai Szövetség díjainak átadása. Idén többek között a Bécsben élő Antal házaspár kapott díjat, a gyergyószárhegyi plébános, a 84 éves erdélyi Ferencz Béla, azaz Ervin atya, akit háromszor ítéltek halálra, s kilenc évet töltött kommunista börtönökben, továbbá Lakner Zoltán, az Orbán-kormány helyettes államtitkára, aki a Mocsáry Lajos Alapítvány, a nemes magyar célok megvalósításának támogatója volt, azután Böjte Csaba atya és Bayer Zsolt, akit nem is olyan régen kitiltottak Romániából. /Tamási Attila: Hit és megmaradás. Hatszáz év Koltó első írásos említésétől. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 10./2005. július 15.A szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársai Nagybányára látogattak, megnézték a helyi megyei könyvtárat. Megvitatták a közös gondokat és tapasztalatokat. Megismerkedtek a történelmi Máramaros vidékét. A találkozó célja a két könyvtár közötti együttműködési dokumentum aláírása és az ősszel esedékes szolnoki látogatás előkészítése. A munkatársi cserekapcsolatokat is szorgalmazzák. /Tamási Attila: A könyvtár mint „harmadik lakás” az életünkben. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 15./2005. szeptember 16.A falunapok alkalmával Hosszúmezőn hét helybéli műkedvelő képzőművész is bemutatkozott egy kiállítás erejéig: Homei Csurka Erzsébet és Páll Lehel festőművészek, Zelevics Mihály fafaragó, Veres Bella és Volcsanszki Lenke díszműves, illetve zsinórcsipke-készítő, valamint Szabó Brigitta és Homei Tímea gyertyaöntők. Zelevics Mihály fafaragásai számos országban megtalálhatók, Japánban, Kínában, Ausztriában és Izraelben is. Homei Csurka Erzsébet már sokszor kiállította festményeit, több képét vitték külföldre. Tagja a Búzavirág Együttesnek is. /Tamási Attila: A falunapi rendezvények alkalmával Hosszúmező műkedvelő képzőművészei is bemutatkoztak. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 16./2005. december 16.A nagybányai Nicolae Iorga Iskola a megye egyik legjobb hírnévnek örvendő általános iskolája. A magyar nyelvű oktatás egyik fellegváraként is számon tartják. Az iskolát 1959-ben létesítették. A magyar tagozaton tizennyolcan tanítanak, ebből tizenketten magyar nemzetiségűek. Hat tanár mindkét tagozaton tanít, olyan tantárgyakat, mint a testnevelés, technológia, a román nyelven tanított történelem és a földrajz. A román tagozaton hatvanhét tanár tevékenykedik. /Tamási Attila: Ünnepi hangulatban a Nicolae Iorga Iskola. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 16./2005. december 16.Nagybányán, a Teleki Magyar Házban bemutatták dr. Sasi Nagy Béla „Szélmalomharc” és Popovic Gergely „Vidám Abszurdisztán” című kötetét. Sasi Nagy Béla röntgenorvosként tevékenykedett, kötetbe gyűjtött cikkei valóságos társadalmi röntgenképet vetítenek elénk, hangzott el a bemutatón. Sokan vannak, akik a Bányavidéki Új Szóból Sasi Nagy Béla jegyzeteit szeretik a legjobban. /Tamási Attila: Könyvbemutató a Teleki Magyar Házban. Sasi Nagy Béla: „Szélmalomharc”. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 16./2006. január 6.Hagyománnyá vált, hogy Nagybányán a Lendvay Márton Színjátszó Kör minden év végén zenés-humoros összeállítással áll ki. December 28-án terem zsúfolásig megtelt. A Böndi Linda és Simori Sándor által összeállított kétrészes szórakoztató műsor volt az eddigi legjobb szilveszteri előadása a társulatnak. Sikere volt a Bodor Róbert által vezetett régi-új kísérőzenekarnak is. /Tamási Attila: MindenKIderül. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 6./2006. január 27.Sokan megjelentek a Történelmi Máramaros Területi RMDSZ küldöttgyűlésén, január 20-án Máramarosszigeten, az RMDSZ székházában. Béres István területi elnök üdvözölte az egybegyűlteket, majd Bónis István parlamenti képviselő beszámolt a megválasztása óta eltelt egy esztendő tevékenységéről. Felvázolta a különböző településeken tett látogatásain tapasztaltakat, beszámolt a megoldott, még folyamatban lévő, illetve egyelőre megoldatlan ügyekről. Felsővisón aggasztja az ott élő magyarokat, hogy a magyar nyelvű tv-adásokat kivették a helyi kábeltévé műsorrácsából. Lépések történtek a fakultatív magyar nyelvű oktatás és az RMDSZ-székház megvásárlása ügyében. Veresmart vonatkozásában Bónis István megjegyezte: nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy elhanyagoljuk azokat a településeket, ahol elenyésző a magyar ajkú lakosság számaránya. Hosszúmezőn lépések történtek a református egyházépület tetőszerkezetének felújítása és a sportcsarnok felépítése érdekében. Aknasugatagon sikerült felállítani a két világháborúban elesettek emlékművét, s magyar táncok oktatására is lehetőség nyílt. Rónaszéken (és nem csak itt) kulturális egyesület megalapítását szorgalmazta a képviselő. Így az alapítványi támogatásokhoz is könnyebben hozzáférhet a közösség. Kökényesdy Mihály városi tanácsos elmondta: a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése körüli huzavonát tartja a legnagyobb kudarcnak. Béres István alpolgármester megállapította, a hatalmon lévők sajnos szinte minden magyar vonatkozású kezdeményezést elutasítanak. Többen elégedetlenek amiatt, hogy a „Szigeti Turmix” c. hetilap szünetelteti megjelenését. A gyűlésen jelenlévő szerkesztő, Várady László közölte, hamarosan újból megjelenik Máramarossziget magyar sajtóterméke. /Tamási Attila: „Egy magyarért is átmászom a hegyet” Gondok, eredmények a Gutinon túli magyarok-lakta településeken. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 27./2006. február 3.Bónis István RMDSZ-képviselő a vidéket járva a kis Tisza-menti faluba, Veresmartra látogatott. Fidler Zsófia kántor elmondta, hogy a miséken megtelnek a padok. A római katolikus egyháznak nincs gyülekezeti épülete Veresmarton. Régebben volt, de körülbelül tíz éve összevonták a környező települések gyülekezeteit, mert nem volt elég katolikus. Jelenleg úgy 180 és 200 közé tehető Veresmarton a katolikusok száma. Nagybocskón 150-170-en vannak, ott sok az ukrán, sok a vegyes házasság. /Tamási Attila: Veresmarton jártunk. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 3./2006. február 10.Béres István területi RMDSZ-elnök, Máramarossziget alpolgármestere elmondta, hogy a város nem csak elnevezésében, hanem a valóságban is szigetet képez, s ez minden területre kihat, a kulturális életre is. Máramarosszigeten a legnagyobb gondot az idei költségvetés-csökkenés okozza. Nagy a lakáshiány. Nagyon régi a vízhálózat, így jelentős a vízveszteség. Ezért, szombat kivételével, minden éjszaka éjféltől hajnali ötig felfüggesztik a vízszolgáltatást Szigeten. A város kulturális téren is rosszul áll. Színjátszó körük nincs. A magyar gimnáziumban vannak különféle csoportok /énekkar, szavalócsoport stb./, ők szoktak különböző esteket összehozni. A Lemák Rudolf vezette hosszúmezői ifjúsági szervezet eléggé aktívnak mondható, de ők sem tudják teljesen kitölteni az űrt. A civil szervezetek megpróbálnak lelket lehelni a közösségbe, mint például a Hollósy Simon Művelődési Egylet. Megemlíthető az évente megjelenő Máramarosi havasok c. antológia. A Szigeti Turmix c. lap most nem jelenik meg, átszervezés alatt áll. Várady László szerkesztette egymaga, de egyedül nem lehet újságot csinálni. Még mindig óriási magyarellenes nyomás nehezedik ránk, vallotta Béres István. Még azt a kis pénzt is (400 millió lejt), amit a tanács a 2006-os költségvetésből a Leöwey Klára Gimnázium tetőszerkezetének a felújítására megszavazott, megkérdőjelezték. A Polgármesteri Hivatalon belül Béres Istvánnak egyedül kell felvennie a versenyt a többséggel. Köztudott, hogy Máramarosszigetet a múlt század elején többségében magyarok lakták, 30% volt a zsidó közösség, s csak 1-2% a románság aránya. A földek nagy része a magyarok és a zsidók kezében volt. Ezeket a földeket már kiadták. Elsősorban a református és a katolikus egyház egykori földjeit és vagyonát osztották ki, s most már nem akarják bolygatni a dolgot. Minden apróságba belekötöttek, olyasmibe például, hogy hiányzott egy helyrajz. Jelenleg a városban a magyarok aránya 17,8%-os. A kommunizmus utolsó éveiben külterületeket csatoltak a városhoz, románlakta településeket, olyan 4-5 ezer lakossal. Különben elérték volna a 20%-ot. Így történhetett meg, hogy Máramarosszigeten tavaly a Közlekedési Minisztérium megrendelte a kétnyelvű táblákat a vasútállomásokra, ebből nagy cirkusz kerekedett. Végül leszerelték a táblát, mert zavarta őket, hogy ki van írva: „Máramarossziget”. Ehhez nem lett volna joga az önkormányzatnak, de ez a szigeti valóság. /Tamási Attila: Máramarosszigeti valóság. Beszélgetés Béres István területi RMDSz-elnökkel, alpolgármesterrel. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 10./2006. július 7.Csángóföldről 41 gyermek érkezett nyaralni Nagybányáról, legtöbben a Klézse, Somoska és Buda falvakat magába foglaló Klézse községből, de jöttek Magyarfaluból, Póstelekről és Csíkfaluból is. A gyermekeket szatmárnémeti családoknál szállásolták el. A kirándulások és a programok főszervezője Kánya László, a szatmárnémeti MADISZ képviselője elmondta, az Illyés Közalapítványtól kaptak támogatást, de segített az OTP Bank bukaresti központja és a római katolikus püspökség is. Ők tartják a hittanórákat, nagyon sok játékkal és énekléssel fűszerezve. Tavalyelőtt az egyik csángó faluban a pap annyira agitált a tábor ellen, hogy sokan nem is mertek jönni. A fellázított családok köveket és farönköket gördítettek az útra, hogy az autóbusz ne tudjon indulni. Idén szerencsére ilyen probléma nem volt. Elviszik a gyerekeket a bábszínházba, a Harag György Társulat „Brighella” bábcsoportja, Szilágyi Regina vezetésével tart előadást. Gábri Elek avasújvárosi vállalkozó minden gyereknek ajándékozott egy-egy pár cipőt és egy-egy pár szandált. A katolikus egyháztól kapnak egy-egy színes képekkel illusztrált Bibliát, a Máltai Szeretetszolgálattól pedig tizenegy doboznyi ruhaneműt, amit majd az oktatók osztanak szét. Az egész csángóföldi tevékenységnek az úgynevezett keresztapa program a lényege. Ez abból áll, hogy hirdetik az interneten: magyarországi emberek vállalhatnak keresztapaságot. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a keresztapa állja a kiválasztott gyermek vagy gyermekek iskoláztatását, ami – iskolától függően – 130 ezer, vagy 70 ezer forintnak megfelelő összeg befizetését feltételezi. Néha csomagot is küldenek, leveleznek. /Tamási Attila: Csángó gyermekek Nagybányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 7./2009. október 2.Szeptember 26-án Tordán, a Jósika Miklós Líceumban tartották szórványtengely-találkozón. Ezen Nagybánya is bemutatkozott, csatlakozott a mozgalomhoz. Ott volt a találkozók kiötlője, zászlóvivőjét, Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió szerkesztője is. A találkozón is világossá vált, van értelme harcolni a végeken, hogy minden egyes magyarért meg kell küzdeni, ha azt akarjuk, hogy a magyar nyelv, a magyart kultúra megmaradjon ezeken a területeken. Mostani tordai találkozó célja a Kolozsvár-Szamosújvár-Beszterce-Nagybánya, illetve a Torda- Nagyenyed-Déva és Torda-Medgyes-Nagyszeben tengelyek mentén felsorakozó térségek óvodahálózatának a feltérképezése és a szórványközösségek közötti kapcsolatok létrehozása volt. Korábban végzett felmérések szerint Máramaros megyében 1066 gyerek tanult anyanyelvén, ezzel szemben további több mint 1700 magyar ajkú gyerek járt román tan nyelvű óvodákba, iskolákba. A helyzet valamelyest javult, mióta az Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesület megkezdte tevékenységét, de még mindig sok a tennivaló ezen a téren. A találkozó végén kiosztották a Szórványhűség-díjat, amit olyan újságíróknak adnak, akik empátiával közelítik meg a szórvány kérdéseit, illetve bemutatták a mozgalom által működtetett Világhírnév Kiadó két legújabb kötetét is. /(Tamási Attila): 17. Szórványtengely találkozó – Torda. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 2./2010. január 7.Szórványtengely-műhelyt szerveznek VízaknánÚjság és könyv a szórványban címmel Szórványtengely-műhelyt szervez január 9-én 12 órai kezdettel a Szeben megyei Vízaknán a Világhírnév Kiadó. A rendezvény célja a Nagyszeben és Medgyes árnyékában élő magyar szórványközösségek közötti kapcsolatok megteremtése és gyökereztetése. A 20. vándorműhely a Kiskapus (Copsa Mica) - Balázstelke (Blajel) - Fehéregyháza(Albesti) - Vízakna (Ocna Sibiului) - Mihályfalva(Boarta) - Oltszakadát(Sacadat) szórványvonal magyar kisiskoláinak jelenét hivatott feltérképezni. A szervezők fel szeretnék hívni az erdélyi magyar társadalom figyelmét arra, hogy az iskolabuszok, illetve az empátia hiánya miatt ezen iskolák most is parányi tagozatai olyan kicsivé zsugorodnak néhány éven belül, hogy a magyar gyerekek már eleve román tagozatra ítéltetnek. A rendezvény programja: 1.Rész - Hattyúdalok (30 perc) - Kis Csaba, Balázstelke: Megoldódott: azaz vége, lehúztuk a rolót - Zsebe Attila, Mihályfalva: Saját pénzünkön szállítjuk a gyerekeket... - Tamás Tünde, Kiskapus: Ha lenne mikrobusz... - Jakab István, Oltszakadát: Próbálunk megmaradni - Vízakna: Még dörögnek az ágyúk, még élünk - Fehéregyháza: Mi magyar tagozatra járunk... 2.Rész - Könyv és szolgálat (30 perc) A Világhírnév Kiadó legújabb könyveinek bemutatása. Balázs János (RTV magyar nyelvű adása) Csabákra várva című riportkötetét Tamási Attila (Bányavidéki Új Szó) és Szabó Csaba (Kolozsvári TV) méltatja; Ambrus Attila (Brassói Lapok) Gótvárosi levelek című média-esszé kötetét Mihály István (Kolozsvári Rádió) mutatja be. (közlemény) Forrás: Transindex.ro. 2010. január 11.Több Szeben megyei magyar iskolára vár a biztos bezárásPedagógusok, újságírók és közéleti személyiségek gyűltek össze meglepően nagy számban január 9-én a Szeben megyei Vizakna református gyülekezeti termében, hogy a 20.Szórványtengely-műhely keretében közösen vázolják fel a Medgyes és Nagyszeben árnyékában tengődő, maroknyi óvodást-elemistát tömörítő magyar tagozatos kisiskolák jövőképét. A kolozsvári Világhírnév Könyvkiadó által szervezett civil műhely kettős könyvbemutatóval zárult: a Brassói Lapok főszerkesztőjének, Ambrus Attilának médiaesszé-kötetét Mihály István kolozsvári rádiós szerkesztő mutatta be, az RTV bukaresti munkatársának Balázs Jánosnak szórványriport-kötetét pedig Tamási Attila nagybányai újságíró valamint Szabó Csaba mozgalomalapító méltatta. A rendezvény első felében Kiskapus, Mihályfalva, Oltszakadát, Balázstelke, Ágota, Bürkös és Vizakna felelős pedagógusai mutatták be a parányi tagozatok jelenlegi helyzetét. A felsorolt települések zömében 2-3 éven belül „lehúzzák a rolót" (Bürkösön és Balázstelkén ez már meg is történt), viszont azon gyerekek további sorsára, akik utolsó előtti generációnak számítanak e vonatkozásban semmiféle forgatókönyv nem született még, így ezek eleve román tagozatra itéltetnek. Keresztes Kálmán megyei tanfelügyelő és Szederjesi György medgyesi iskolaigazgató hangsúlyozta: ha medgyesi iskola mikrobuszt kapna, jónéhány magyar gyereket lehetne magyar tagozatok felé irányítani. A vitába Benedek Zakariás Nagyszebeni RMDSZ-elnök is bekapcsolódott, aki a fórom túlzott borúlátását kifogásolta, majd kijelentette: a nagyszebeni magyarságnak van egy ún.tartalék iskolabusza, de ez a jármű nem jelenthet általános gyógyírt a gondokra. Varró Sándor nagyszebeni szórványbentlakás-működtető lelkész a körképet pontosította: a nagyszebeni bentlakás főleg azokat várja, akik ott lakni akarnak. A jelenlévők egyetértettek: az ilyen jellegű, kifejezetten civil hangulatú tanácskozásokra igencsak szükség van, hiszen a szétszórt magyarlakta települések nemigen tudnak egymás gondjairól, és sok esetben olyan információk hiányában vergődnek hónapokig (lásd a szebeni „tartalékbusz" esetét), amelyek lényegesen változtathattak volna egy-egy magyar elemistacsoport sorsán. A rendezvény második részében a kultúra került rivaldafénybe. Szabó Csaba, a Világhírnév Kiadó vezetője elmondta: olyan publicisták köteteinek kiadását és népszerűsítését vállalta fel, akiket egykoron szépirodalmi pályakezdőkként is számon tartottak. – Az ötödik illetve hatodik kötetét mutatjuk be a Fehér Holló sorozatnak – mondta -, és mind tapasztalják, megadjuk a módját. Tudjuk, hogy az eldugott szórványtelepüléseken nemigen tartanak valódi könyvbemutatót a kiadók, ugyanis attól félnek, kevesen jönnek el, és akik betévednek kendővel-kalappal, nemigen fognak majd dedikáltatni. Mivel mi Fehér Hollók vagyunk, hát eljöttünk – mosolygott a kiadóvezető, és őszinte örömmel summázta, hogy a teremben az érdeklődők száma lassan túlhaladta a százat, és a régió református-lutheránus papsága (Zsebe Attila, Kiss Csaba, Jakab István, Varró Sándor, Molnár Endre és a házigazda Csíki Loránd) szinte testületileg vonul fel, és kapcsolódik be aktívan a rendezvénybe. A két ünnepelt szerző – Ambrus Attila és Balázs János – meghallgatta laudációját, majd „virágcsokroktól roskadozva" vallottak szakmájukról, sajtós hivatásukról. A rendezvény a Szórványhűség-díj átadásával zárult. A díj ez egyszer vizaknai gyerekrajz-sorozat volt olyan házakról, amelyeket a gyerekek szeretnének majd a faluban építeni – ha nagyok lesznek. A téma nem volt véletlen, ugyanis a díjazott Túróczi Béla közösségépítő-vállalkozó építkező céget vezet. A közössége iránt meseszerűen elkötelezett vállalkozó „vette a lapot". – Ezek a rajzok értékes vázlatok lesznek majd akkor, ha újabb lakótelepet tervez a cég... – mosolygott a díjazott, aki Wesselényi Miklós-emlékplakettet is átvehetett. Az egybegyűltek éltek a 12o éves vizaknai dalárda jelenléte adta lehetőséggel, és Petőfi, valamint a „Négy nap dörgött az ágyú" emlékére közösen elénekelték a Távolból-t. – Kis lak áll a nagy Duna mentében... – zúgott a dal tucatnyi és tucatnyi torokból. Sokan „haza gondoltak", hiszen olyan közösségépítők is eljöttek Vizaknára, akiknek hajnali négykor kellett indulni, hogy délire a rendezvényre érhessenek. (A Szórványtengely-mozgalom ezennel mond köszönetet Csiki Loránd helybéli tiszteletes úrnak, a helyi szervezőknek és a dalárdának – de azoknak a média-intézményeknek is, akiknek nem derogál a mozgalom műhelyeinek rendszeres népszerűsítése). Schneider Tamás. Forrás: erdély.ma 2010. november 7.Hat környező falu tanulóit Nagysomkúton iskolázzák a télenNagysomkút előljárói azt tervezik, hogy takarékossági megfontolásokból a környező települések iskolai osztályait a városi tanintézményekbe költöztetik a téli hónapokra. A szülők és a pedagógusok persze nem lelkesednek az ötletért, pedig az összevonásra már a Máramaros Megyei Tanfelügyelőség is az áldását adta. A tervezett intézkedés hat Nagysomkúthoz tartozó falut érint. Ezeken a településeken az iskolák kevés tanulóval működnek, így a fűtési költségek egy főre kivetítve nagyságrendekkel magasabbak, mint a városi iskolák esetében. Van olyan falusi tanintézmény, amelyben mindössze hét gyermek tanul. Ezek után az önkormányzat képviselői nem látnak más kiutat, mint az iskolák összevonása a hideg évszak idejére. Szerintük ezzel nem csak az önkormányzat nyer, hanem a gyerekek és a pedagógusok is jobban járnak, hiszen sokkal korszerűbb körülmények között tanulhatnak, illetve taníthatnak. Ráadásul az utaztatás sem jelent gondot, mivel a kisvárosnak három iskolabusza is van. Hogy sikerül-e a polgármesternek és holdudvarának véghezvinnie tervét, most még nehéz lenne megmondani. Akárcsak azt, hogy – túl a dolgok anyagi vonzatán – az otthoni szegényes vagy az idegen, de komfortosabb környezet lesz majd jobb hatással a gyermekek testi és szellemi fejlődésére? Tamási Attila nagybanya.ro, Erdély.ma 2010. december 7.„Hídépítés"Meg kell törni azt a tömör jégpáncélt, amely elválasztja egymástól az erdélyi magyar és román közösséget, lehetetlenné téve közöttük a kommunikációt. Ezt a célt tűzték ki a Világhírnév Kiadó Fehér holló újságíró-sorozatának szerzői, akik Szabó Csaba tévés újságíró vezetésével az eddig kiadott kötetek legjobb írásait ültették át román nyelvre. A kötet bemutatóját a NOI, azaz MI, magyarok címet viselő szórványtanácskozás keretében tartották meg a Kolozsvári Rádió nagytermében. Ez volt a tíz éve indult Szórványtengely mozgalom huszadik rendezvénye, amelyen Markó Béla költőként és tankönyvszerkesztőként ajánlotta a teremben levő román anyanyelvű érdeklődőknek a NOI_MI válogatást. A tanácskozáson felszólaltak a Szórványtengely mozgalom keretébe tartozó erdélyi középiskolák vezetői, akiket az iskolákat támogató helyhatósági képviselők, tanfelügyelők, Nagyenyedről pedig a polgármester kísért el. Amikor a romániai magyarokról esik szó, a legtöbben a székelyekre gondolnak, s nem azokra a „fekete lyukakra", ahol a kis magyar közösségek elsorvadásával együtt eltűnőben van a magyar kultúra. Ezt a folyamatot szeretnék lassítani, meggátolni a mozgalom képviselői, akik nem a románsággal szemben, hanem egy nagyobb erő, az etnikumok eltűnéséhez vezető könyörtelen folyamat, a globalizáció ellenében is támogatják a megmaradás szigeteit – egészítette ki Szabó Csaba gondolatait a nagyszebeni Szombatfalvi-Török Ferenc. A Szórványtengely mozgalom alapító tagja értékelte a Kolozsvári Rádió és Televízió szerepét Szeben megye szórványmagyarságának a feltérképezésében. A továbbiakban megosztotta azt a gondját is a hallgatósággal, hogy bár működik magyar tagozat, a német tannyelvű iskolák oldják meg Szeben megyében a nemzetiségi kérdést. Ezt a könyvet azok számára adtuk ki, akik hajlandók a párbeszédre, s akik megértik, hogy a nagy kultúrák kicsi közösségi kultúrákból épülnek fel – hangsúlyozta Ambrus Attila brassói újságíró, aki Szabó Csaba, Mihály István, Simon Ilona, Balázs János és Tamási Attila mellett a kötet hat szerzőjének egyike. A könyv üzenete erdélyi és európai is egyben, az áldatlan versengés helyett nem az egyetlen identitásba való beolvasztásra kellene törekedni, hanem meg kellene érteni, el kellene fogadni a másik fél másfajta önazonosságát. Ezt akarják közvetíteni a kötet szerzői, akik az együttélés hídjainak építésére szőttek összeesküvést ezzel az antológiával – hangzott el többek között Markó Béla ismertetőjében. A találkozón az anyagi mecénás, Szegő József adta át a Szórványtengely mozgalom keretében végzett munkájáért az elismerő oklevelet három fiatal tévésnek, Száraz Annának, Darai Leventének és Varga Mártonnak (képünkön). A tanácskozás második részében a szórványlíceumok vezetői vették át a szót. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak a város életében betöltött szerepéről Mihai Horaþiu Iosan polgármester beszélt. Szőcs Ildikó igazgatótól megtudtuk, hogy az enyedi kollégium teljes külső és belső felújítására hatmillió eurós pályázatot nyertek a regionális operációs program keretében, a helyhatóság támogatásával. A munka reményeik szerint márciusban kezdődik el. „Nem a sokaság, hanem/ Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." – idézte a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum mottóját Fodor Dóra igazgató, aki az emberéletet követelő múlt után az ígéretes jelenről beszélt. Sikerült két párhuzamos kilencedik osztályt indítani, s az 55.000 lakosú Torda 5.000-es létszámú valamint az Aranyos menti magyar lakosság számára biztosítani tudják az identitás megőrzésének a lehetőségét, s közben nyitni a román közösség felé is. A szebeni Octavian Goga líceum mellett a medgyesi gázipari szakközépiskola magyar tagozatát mutatta be az igazgató. Jelen volt Kocsis Attila, a dévai Téglás Gábor magyar tannyelvű iskola vezetője, s Vicsay János, Máramaros megye főtanfelügyelő- helyettese, ahol két önálló magyar tannyelvű középiskola működik. A román nyelven megtartott rendezvényt egyenes adásban közvetítette az RTV kolozsvári stúdiója. A kötetet sokan megvásárolták, s remélhetőleg el is olvassák majd. Bodolai Gyöngyi, Népújság (Marosvásárhely) 2011. június 20.Hollóavatás és médiaklub MaroshévízenSarány István törékeny Székelyföld-tükre Június 17-én, pénteken délután a Maroshévízi Kemény János Gimnázium dísztermében mintegy harminc érdeklõdõ jelenlétében bemutatásra került a Fehér Holló újságírósorozat tizenkettedik kötete: Sarány István Zászlópengetés címû jegyzetfüzére. A bemutatót média-kerekasztal követte, melynek során a maroshévízi magyarság mindennapi gondjaival ismerkedett a kolozsvári Szórványtengely-mozgalom médiaklubja. A nagycsaládias hangulatú könyvbemutatót eredetileg Csíkszeredába tervezte a kiadó - Sarány István ugyanis a Hargita Népénél dolgozott sokáig, s egy ideig ennek fõszerkesztõje is volt -, de a szerzõ szerette volna tiszteletben tartani a Fehér Holló sorozat erõsen szórványbarát szóráspolitikáját, így szülõvárosát, a háromnegyed részben románok által lakott Hargita megyei Maroshévizet jelölte meg avatása színhelyéül. A kisváros - mely szülõvárosa is a szerzõnek - nagy szeretettel fogadta a Szórványtengely-mozgalmat, valamint magát a könyvet megjelentetõ kolozsvári Világhírnév Kiadót. Szabó Csaba (Kolozsvári TV) sorozatszerkesztõ felsorolta az eddig megjelent hollóköteteket és szerzõiket (Mihály István - Kolozsvári Rádió, Szabó Csaba - Kolozsvári TV, Tamási Attila - Bányavidéki �?j Szó, Ambrus Attila - Brassói Lapok, Balázs János - RTV Bukarest, Simon Ilona ex-Fiatal Fórum, Bodolai Gyöngyi - Népújság), majd magát a fehér hollóságot mint transzszilván állapotot határozta meg: a médiapróza, mint olyan - találmány, teremtés-finalitás. Jó minõségû, füzérbe kötve összefüggõ próza benyomását keltõ mûfajtalálmány. Otthonát a minõségi publicisztika és az irodalom közötti senkiföldjére teremtettük meg. A Zászlópengetés címû kötet kapcsán abból a posztmodern recenziólevélbõl olvasott fel, amely a Caffé stockholmi világhálós kulturális folyóiratban jelent meg: A régi világ magyar újságíróit juttattad eszembe, amikor rátalálni véltem arra az útra, amelyen rendszeresen - és egyéni lépésritmusban - haladsz a problémafelvetésben. Szerettem, hogy nem magadnak írsz, hogy közösségedet szolgálod, hogy nem magadért, hanem szûkebb hazádért aggódsz, és ezen aggodalmadat néha szorongásos jegyzetekben vezeted le. Szorongást konvertálsz médiaprózába, ami nem leányálom, hiszen a mûfaj köt, és a hírlapírásban nincs pardonkodás, hogy püpü, most én nem a holnapi lapba írok, hanem. kötetbe. A hollóvá avatás ceremóniája Bodolai Gyöngyi (Népújság) pályatárs Vásárhely-Maroshévíz iskolapárhuzam, valamint László Edit (Marosvásárhelyi Rádió) szórvány- és élethelyzet gyorselemzésével folytatódott. A jövendõbeli fehér hollókat �?tvös József egyházi újságíró, generális direktor képviselte, aki õsszel megjelenõ vizitációs riportkötetét próbálta térben és idõben Sarány István könyvbemutatójához és természetesen ahhoz a Maroshévízhez kötni, amelynek léte szorosan összefügg a Bánffyakkal és Urmánczyakkal. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének - egyben a Fehér Holló újságírósorozat egyik kötete (Táltos erõ) támogatójának - üdvözlõ beszédét magának a szerzõnek a felszólalása követte. Sarány István Fogyjon a magyar címû jegyzetét olvasta fel - megmosolyogtatva az egybegyûlteket. A dedikálások után a Maros és Kolozs megyei újságírók elkezdték munkájukat: interjúk, riportok sora készült el a maroshévízi magyarság intézményeirõl, és természetesen az Urmánczy-strandról, ahol az Urmánczyak utóda, Szabó Kálmán fogadta a médiaklubot. Népújság (Marosvásárhely) 2011. július 25.Szórványgondokról tanácskoztak MáramarosszigetenSzórvány és média az Iza partján címmel szervezett könyvbemutatóval egybekötött kerekasztal-beszélgetést a kolozsvári Szórványtengely-mozgalom a máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnáziumban. A beszélgetésen Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió szerkesztője, valamint Tamási Attila, a Bányavidéki Új Szó újságírója a helyi civil és politikai élet képviselőivel beszélgetett el a régió gondjairól, mindennapjairól. Béres István RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint a máramarosi szórványrégió legnagyobb gondját az jelenti, hogy nagyon sokan kivándoroltak, legtöbben olyanok, akik iskolázottak, jól képzettek, itthagyták a várost, az országot. „Akik itt maradtak, azoknak többnyire megélhetési gondjaik vannak. Ugyanakkor létezik egy réteg, aki annak idején nem kapta meg az egészséges nevelést, így nem tudja, hogy hova, melyik nemzetiséghez tartozik, így nehéz őket bármivel is megszólítani” – mutatott rá a képviselő. A beszélgetésen felmerült az a tény is, hogy a történelmi Máramarosnak nincs saját magyar nyelvű lapja. 1990-ben elindult a Szigeti Turmix hetilap, ám az 15 évre rá megszűnt. 2008-ban ugyan volt még egy próbálkozás egy hetilap beindítására Máramarosi Hírlap címmel, ám az rövid két hónap működés után anyagi gondok miatt szintén megszűnt. Jelenleg Máramarosban csak a Bányavidéki Új Szó hetilap működik, szintén komoly gazdasági nehézségek között, tavaly majdnem meg is szűnt. A 3500 példányszámban eladott újságot hárman szerkesztik. Tamási Attila szerint szükség lenne több tudósítóra, ám ezt anyagilag nem tudják fedezni. Zahoránszki Brigitta. Krónika (Kolozsvár) 2012. február 4.46 ezerről 34 ezerre csökkent a máramarosi magyarságA 2002 óta több, mint 10%-kal csökkent Máramaros megye lakossága – derül ki a Statisztikai Hivatal által közzétett részleges népszámlálási összesítéséből. Eszerint megyénknek jelenleg 461 290 lakosa van, ezzel szemben tíz évvel ezelőtt még több, mint 510 ezer polgár mondhatta máramarosinak magát. A legjelentősebb lakosságcsökkenés a megyeszékhelyen és a Történelmi Máramaros fővárosában tapasztalható. Nagybánya lakossága több, mint 17 ezerrel, Máramarossziget lakossága pedig közel 5 ezerrel csökkent. Három város, Borsa, Misztótfalu és Dragomérfalva könyvelhet csak el lakosságnövekedést. Igaz, szép számban akadnak olyan kisebb települések, ahol nőtt a lakosok száma az elmúlt évtizedben. Ezek közé tartozik a többségében magyarok által lakott Koltó is, bár ebben az esetben nem a magyaroknak, hanem a romáknak köszönhető a növekedés. Sajnos a magyar ajkú közösségek az átlagnál is jobban megfogyatkoztak. 46 300-ról 34 781-re csökkent a megye területén lakó magyarok száma. Vagyis az egy évtizeddel korábbi 9,1 tized százalék helyett, most az összlakosság alig több, mint 7,5 tized százaléka vallotta csak magát magyar nemzetiségűnek. Tamási Attila nagybanya.ro Erdély.ma lapozás: 1-30 | 31-37
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
